Az alkalomból a Magyar Rádióamatőr Szövetség aktivitást rendez április 14 - április 27 között. A különleges hívójelekkel forgalmazó állomásokat kell becserkészni és a hívójelek végződéséből MORSE SAMUEL nevét kirakni. Rádióklubunknak ez már sikerült, íme az elismerés.

 

Samuel Morse - 1791. április 27. A MORSE kód és a telegráf megalkotója.

Morse Charlestownban, Boston közelében, Massachusetts államban, az Amerikai Egyesült Államokban született, Jedidiah Morse kálvinista lelkész és Elizabeth Ann Breese Morse első gyermekeként. George Washington unokabátyja.

Egy kis érdekesség nem tudós, hanem (festő) művész volt, méghozzá képzett. Andoverben a Phillip's Akadémián tanult, majd 1810-ben diplomát szerzett a Yale Egyetemen. 1811-től 1815-ig Angliában élt, majd a következő tíz évet vándorművészként töltötte; különösen a portrékért rajongott. 1832-ben tért vissza Amerikába, a New York-i Egyetemen (University of New York) mint a festés és rajzolás professzora dolgozott. (TV vetélkedőkön már többször feltett kérdés volt Morse foglalkozása)

Az elektromágnesekről egy hazafelé tartó hajón hallott, s ezek után maga is elkezdett foglalkozni a művészettől távol álló témával, s ez volt az első lépés az elektromos telegráf felé. Morse-ra leginkább az általa kidolgozott kódrendszer (Morse-kód) miatt emlékeznek, és nem a műszerre, amely először lehetővé tette ennek használatát. A kódot ma is használják, bár a vezetékes telegráfia mára utat engedett a vezeték nélküli kommunikációnak. A morzekód (angolul: Morse code) olyan kommunikációs kód, mely latin betűs írott szöveg átvitelét teszi lehetővé kétállapotú kommunikációs csatornán (a kommunikációs eszköz egy adott időpontban vagy ki-, vagy bekapcsolt állapotban van; ilyen eszköz például a távíró vagy egy lámpa). Samuel Finley Breese Morse találta fel a telegráffal együtt, 1835-ben (még a rádió feltalálása előtt). A morze kódot ma már szinte csak a rádióamatőrök használják, a hivatalos rádiószolgálatokban már nem használatos. Morse a pontokból és vonáokól álló, betűket és írásjeleket jelentő jelcsoportjait nem véletlenszerűen határozta meg. Egyik rokona nyomdász volt, aki a kész betűket rekeszekből álló tárolókban tartotta. Morse megfigyelte, hogy bizonyos betűkre és jelekre többször volt szükség, másokat pedig ritkábban használtak fel. Az angol ábécé leggyakrabban használt betűjének, az "E"- nek egy pont lett a jele, míg a második leggyakoribb betűnek, a "T"-nek egy vonás. Az "O" betű három vonás, míg a következő rövid betű, az "A" egy pontból és egy vonásból áll össze. Az "N" betű ennek épp fordítottja lett, egy voná és egy pont a következő... A „tá” a hosszú jel, a „ti” a rövid. A „tá” hossza 3 „ti” idejének felel meg, a szimbólumok közötti szünet 1 „ti”, a karakterek közti 3 „ti”, a szavak között pedig 7 „ti” körülbelül. Ezek az idők rádióamatőr célú távírászatban csak tájékoztató jellegűek, mivel általában kézzel adják a jeleket.

A Morse jelek sebességét az 1 perc alatt továbbított, vagy leírt jelek mennyisége alapján határozzuk meg. Külön sportág a gyortávírász tevékenység. Akik nagyon nagy sebességgel képesek a jeleket adni és venni, országos és nemzetközi versenyeken mérethetik meg tudásukat. Az elmúlt évi, Macedoniában megrendezett 12th IARU World High Speed Telegraphy Championship bajnokságon szép magyar eredmények születtek. (Eredménylista) Hogy mennyire népszerű még a távíró üzemmód, bizonyítja a rádióforgalmi versenyek ebben a kategóriában való részvétel is. Rádióamatőr műholdak a gyors digitális adatátvitel mellett a műhold azonosítóját, akkumulátorának feszültségét, fedélzeti hőmérsékletet távírón is adják.

Még egy érdekes anekdota. Régen a távírász, távíró kezelő keresett szakma volt. A történet szerint a század elején, amikor a hírközlés még Morse-jelekkel történt, távíró-kezelőt kerestek az egyik központba. Az álláshirdetésre többen is jelentkeztek, akik egy előszobában vártak. Az egyik ajtó mögül Morse-jelek szűrődtek ki. Telt-múlt az idő, és senkit sem szólítottak be, hogy elbeszélgessenek a jelentkezőkkel. A várakozók elkezdtek egymással beszélgetni. Egyszer csak az egyik fiatalember felpattan, kinyitja az egyik ajtót, bemegy és becsukja maga után. A többiek egy rövid ideig nem tudják mire vélni a dolgot, majd újra beszélgetésbe merülnek. Pár perc múlva a munkaadó megjelenik a fiatalemberrel együtt, és közli, hogy az állást ő, mármint a fiatalember fogja betölteni. Mindenki méltatlankodni kezd, hogy ez nem szabályos eljárás, hisz senki mást nem hallgattak meg, pedig ők is ezt az állást szeretnék. Erre a munkaadó csendet kér, és a következőket mondja: az egyik ajtó mögül kiszűrődő Morse-jelek nem mást mondanak reggel óta, mint azt, hogy azé lesz az állás, aki bemegy a szobába...

Összeköttetést nyugtázó lap. (eQSL)

hatvévé

Képek